[20-1]
jolvan rtettem...*bólint a fiú szavaira és azért még mielött követné kifelé gyorsan belebújik a cipőjébe és mikor Ichiru jelez neki h mehet hangtalan léptekkel megindul a nyomában ami azért nagy szó mivel egy csinos nőcis magassarkú cipőt sikerült felkapnia magára*
|
- Hmmm *lenéz* - Hát én fel is jöttem ide valahogyan... *mosolyog* - de rendben akkor távozzunk az ajtón... csak aztán legyünk nagyon csendben! *köti ki előre, s megcélozza az ajtót bár előbb fülel, hogy nincs e őrjárat a folyosón, ahogy meggyőződik, hogy nem hall lépéseket, kinyitja az ajtót aztán hátra néz a lány felé, s bólint neki, hogy jöhet, de már nem ad ki hangot, nem akar lebukni, mert még a végén eltiltanátok Mayától.
|
*a fiú komoly pillantására egy kis mosolykúszik az arcára és leolvasható róla h valóban elhiszi amit Ichiru mond ám a kis kézcsókra halványan kipirulaz arca* rendben...hiszek neked...*modnja bér kicsit szerencsétlenül érzi magát a fiú ezen nagyon lovagias viselkedésétől de ugyanakkor nagyon tetszik is neki és mikor a srác felkel ő is talpra áll és megindul vele az ablak felé bár rajta csak egy lenge kis hálóing van * öh...biztos jó ötlet az ablak..? vagyis van min lemásznunk? *érdeklődik kicsit félve hisz nem az első emeleten annak hanem legalább a negyediken*
|
- Nem fogok eltűnni... talán elmegyek hoszabb időre, de ígérem mindig vissza térek hozzád... *néz rá nagyon is komolyan, avval meg fogja a kezét és letérdel elé* - Ígérem... így ne légy szomorú, mert sohasem hagylak magadra... *avval megcsókolja a kezét és talpra áll* - Akkor menjünk, de szerintem inkább az ablakon távozzunk, mlg mielőtt a kis felügyelők mindent kiszúrnak... *morog avval megcélozza az ablakot.*
|
*ahogy a fiú felé fordul ő is arcára emeli a tekintetét és látja h Ichiru sem épp fitt és egészséges, sőt sápadtabb mint azelött volt és kisit elkalandozik gondolatban h mitől válhatott ilyenné. a kérdésre csak halványan elmosolyodik* még te mondod? te sem vagy épp kivirulva *mondja picit kedveskedő csipkelődéssel de a sétálásra azért rábólint* de a séta jól hangzik ...és akkor menne csak igazán tönkre az egészségem ha megint eltünnél minden szó nélkül *néz komolyan a fiu szemeibe de ugyanakkor a gyengéd kis mosoly is ott van az arcn*
|
*óvatosan a lány felé fordul az ágyon, szemeivel végig méri az arcát, valóban megviseltnk tűnik* - Nincs kedved sétálni egyet odakint? Egy kis friss levegő, szerintem nagyon jót tenne neked, nagyon sápadt vagy... *bár ő sem nézett ki jobban* - Nem szeretném ha miattam menne tönkre az egészséged... *mosolygott, s mivel a lány jelezte hogy nem akar testvéréről beszélni, így nem is firtatta a dolgot.*
|
ühüm...*bólint lassan a fiú kérdésére őt a fiú közelségétől egyenlőre még csak a kellemes melegség járja át és a lelkében tátongó űűrt sem érzi annyira mint eddig és ennek nagyon örül. ara h Ichiru azt mondja minden este meglátogatja egy örömteli mosolyt csal a arcára és mr teljesen felengedve dől el az ágyon a sráccal együtt de továbbrra sem távolodik el tőle a nővérét ért kérdésre azonban kicsit megrándul az arca * rettenetesen nehéz volt nélküled kibírnom....és többnyire ki se mozdultam innen...*motyogja halkan * a testvéremmel se nagyon találkoztam mostanában...de biztos jól megvan magában...*mondja vállrándítva és jelezve h nem akar erről többet beszélni mégszorosabban a fiúhoz bújik és arcát eks a felsőjébe fúrja h mélyen magába szívhassa a kellemes illatát*
|
- Komolyan így gondolod? *közelebb kúszik a lányhoz, mintha a testét már így is perzselné valami érthetetlen, bizarr vágy, most jobban fellángol, mégis csak arra vágyik jelen pillanatban, hogy ölelje a lányt, a karjaiban tartsa* - Igyekszem minden este meglátogatni téged, ne félj, nem foglak magadra hagyni, mindig vissza térek... és a karjaimba zárlak... *avval lassan hátra dőlt az ágyra és húzta magával a lányt* - Nehéz volt nélkülem? A testvéreddel mi a helyzet? *tudja hogy kényes pontra tapint, de tudni akarja.*
|
*lassan közelebb kuszik a sráchoz ahogy visszaül az ágyra és magához húzza, egészen hozzábújik úgy hallgatja Ichiru minden szavát, érti amit mond mégsem még mindíg nem bírja felfogni h hogy tud ennyire ragaszkodni ahhoz az ördögi nőhöz mert biztos benne h az a nő nem érez a srác iránt semmit talán csak szánalmat és megvetést...legalábbis ő magában így gondolja...hosszu hallgatásba burkolózva átgondol minden lehetőséget ami elötte áll és végül nagy sóhajjal kísérve döntésre jut* rendben.....nekem így is jó lesz...nélküled már nem bírnám ki főleg most h visszajöttél és láttalak...és ha csak esténként jössz el hozzám már azis több mint a semmi...*eröltet magára egy halvány kis mosolyt hisz nem örül ennek a kényszer megoldásnak de nincs tul sok lehetősége és ez a kisebbik rossz*
|
- Nem tudom... *mondja halkan ahogy vissza csúszik és óvatosan magához húzza a lányt* - Minden este ellátogathatok hozzád, és lehetséges, hogy nappal is, lehet, hogy veled tölthetek napokat, de lehetséges, hogy sokáig nem látsz... éppen ezért nem kérhetem, hogy várj rám, hogy tépd darabokra értem a szíved... ha ez így megfelel neked... én nagyon boldog lennék, de ha nem azt is elfogadom, nem hibáztatlak ha már nem vagy képes elviselni engem, és a hülyeségeimet... éppen ezért rád bízom a döntést... hiszen téged illet.
|
*a fiú szavai ujra csak ledöbbentik és arra h szerlemt vall neki egy halvny kis mosoly kúszik az arcára, most először mosolyog hosszú idő után, örül is annak amit a fiú mondmeg nem is...nem tudja megérteni ezt a köteléket ami ennyire ahhoz nőhöz láncolja* legyek boldog...? nélküled hogyan...?*krdi halkan keserédes hangon és mikor Ichiru felkel az ágya széléről finoman elkapja a ruhája ujját és gyngéden húzni kezdi visszaelé*...kérlek...maradj még...*kérlelte halkan a srácot felnézve rá könnyektől csillogó zöldeskékben pompázó szemeiel*
|
- Látni akartalak... nem akartam zavarni, csak betekinteni az ablakon, hogy jól vagy-e... akár hiszed akár nem ezt az utóbbi időben egyre többször tettem meg, de ma nem tudtam megállni, hogy csak nézzelek... sajnálom talán furán hangozhat, de szeretlek... mégis kötelez a múltam, oly mélyen, hogy nem vagyok képes előre haladni, amikor az vissza húz... én nem vagyo szerelmes a mesterembe... nem erről van szó, de sokat köszönhetek neki, bármit is látsz belőle... *kezei gyengéden ölelik a lányt, majd lassan ő is leereszti őket és elengedi* - Tudom hogy nem fogsz várni rám, nem is kérhetem tőled.. éppen ezért, szeretném, hogy légy boldog... és ha ehhez az kell, hogy elfelejts engem, akkor tedd meg... én... nem fogok mást szeretni, csak téged... kérlek vigyázz magadra... *avval felkelt és távozni készült*
|
*ahogy hallgatja a fiu szavait teljesen ledöbben még az ölelése is gyengébb lesz szinte már telesen elengedi a fiút. egyszerűen nem érti, nem bírjafelfogni h Ichiru miért ragaszkodik annyira ahhoz a kegyetlen nőhöz aki ugy kezeli mint valami házi kedvencet. Főleg az sokkolja h Ichiru azt taglalja mennyire hiányzott neki de mégis a mesterét választja helyette és ha az a démoni nő csettint ő már ugrik is és otthagyja...megint...*...akkor mit szeretnél tőlem...most h itt vagy..? *kérdi halkan kicsit talán jegesebb hanggal mint ahogy az imént szólt és most hangja az elfolytott indulattol csuklik el.
|
- Sajnálom, úgy éreztem nincs más választásom... én... nekem... a mesterem mellett a helyem... akármi is történik, mellé kell vissza térnem, sajnálom, nem akarlak áltatni, de valószínűleg nem maradhatok itt veled örökké, ha a mesterem magához hivat, nekem el kell mennem, kötelességem... ilyen lehetőségekkel nem is akartam vissza térni, de nagyon hiányoztál... nem akarom, hogy miattam szenvedj... ezért ell tudnod erről... *mondta nagyon is őszintén.*
|
*szorosan öleli a fiút alig hiszi el h ujra itt van és nem álmodik, vagyis ezt csak remélni tudja ha nem a képzelete űz csúfos tréfát vele és épp ezért nem akarja elengedni többé ichiru-t fél ha az ölelése lazul a srác egyszerűen köddé válik. szavai hallattán kis hisztérikus nevetés szerűség szakadd fel ajkai közül és megrázza a fejét h nem haragszik az ébresztés miatt*..miért mentél el...minden szó nélkül..? *kérdezi visszatartott zokogástól elcsukló hangon*
|
*Ahogy a lány felismeri, valóban el akar menni, eltűnni, mintha csak a szelleme járna vissza kísérteni, de Maya a karjaiba veti magát, szorosan fogja át, s egy idő után a bódulattól, vagy ettől a friss meleg illattól, melyet Maya ölelésében érez megnyugszik, s ő is átöleli a leányt, óvatosan fogja, mintha csak valami törékeny tárgy lenne* - Sajnálom, hogy felkeltettelek... *nyögi ki halkan, suttogón.*
|
*fel sem tűnik neki h a simogatás nem álmában éri így csak kis fáziskéséssel nyitja ki zavartan pilláit és amint kitisztul elötte a kép és megpillantja az ismerős arcot szíve kihagy egy dobbanást és a szava is elakad. egyetlen hosszú pillanatig csak meredten bámulja Ichiru-t majd remegő ajkakkal megszólal* i-ichiru....*rebegi halkan és még mielöttt a fiu felkelhetne vagy bármit reagálhatna hirtelen felül és a karjaiba veti magát szorosan átfonva ölelésében a fiu nyakát*
|
*Ichiru amint az ablakhoz megy, végignéz a lányon, nem tudja megállni, hogy ne nézze még egy pillanatig és még tovább... szretne belépni, de elhesegetve az ötletetet, s tartva magát az eredeti tervhez megindul visszafelé mesteréhez... ám a lágy hang megállítja, s bár hátra fordul a lány felé az nincs ébren... képtelen így elmenni, óvatosan mászik be a nyitva hagyott ablakon, s mint valami szellem a lány mellé telepszik, s óvatosan végig cirógat az arcán, lágyabban mint valaha, s őrült zakatolással a szívében. Fájdalmat okozott Mayának és ezt valószínűleg nem tudja majd magának sohasem megbocsájtani, így azt sem várhatja el, hogy a lány megbocsássa neki vétkeit... azt az éjszakát amikor egy csók után, némán távozott, s nem tért vissza... eddig a pillanatig...*
|
*mint már oly sokszor az elmúlt időben mostis álmatlanul fekszik az ágyában a melek takarót félig lerúgva magáról. hosszú percekig csak néz a semmibe laposakat pislogva míg végül csak nagy nehezen álom kúszik a szemére. de álma korántsem nyugodt, rémes lidérces képek gyötrik, fut valaki után aki halad elötte lassu léptkekkel és bármennyire is rohan nem tudja utolérni az ezüst hajú fiút aki még csak egy pillantást sem vet rá hiába kiált utána "Ichiru!"..a száját nem csak álmában hagyja el a név valóban kimondja bár még mindíg nem ébren. szemmel láthatóan gyötrődik az álomtól *
|
*Csípős volt a szél, ami Ichiru mellett süvített el, beletépett a hajába, és fényvesztett szemét is lehunyta a hatására. Ismét itt állt... ezen a elyen, ahova szíve mindig is vissza húzta attól a meleg, fűtött éjszakától kezdve, melyet Mayával töltött el... azóta a dolgok láncreakció szerűen indultak útjukra, és Ichirunak rá kellett döbbennie, hogy neki a mestere mellett a helye, mégis.. mi hozta most ide? Mi sodorta olyan messzire attól a nőtől akiért életét adná? Maga sem tudta megmondani, abban viszont biztos volt, hogy azt a lányt... látni akarja, nem sokáig, csak egy pillanatra, vagy talán csak egy másodpercre... így hát mint az árnyék lopakodott, s hangtalan kúszott be a lány ablakához, hogy megpillanthassa, aztán ismét eltűnhessen, feltűnés nélkül.*
|
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
